A globális felmelegedés kihat a mezőgazdaságra, így az élelmiszer- és takarmány biztonságra is. A mikotoxinok az éghajlatváltozás által érintett egyik legfontosabb élelmiszerbiztonsági veszélynek számítanak. Mindamellett, hogy jelenlétük az élelmiszervertikumban komoly humán- és állat egészségügyi kockázatot jelent, jelentős gazdasági károkat okoznak az agrárgazdasági szereplőknek. Napjainkban az aflatoxin magas toxicitása miatt az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró mikotoxin. Világszerte megtalálható kukoricában, gabonafélékben, fűszerekben, olajos magvakban, közvetve a tejben, tejtermékekben és más állati eredetű élelmiszerekben.
Az elmúlt évtizedben számos hazai és nemzetközi tanulmány prognosztizálta, hogy a klímaváltozás okozta extrém időjárási jelenségek hatására, a mérsékelt övben, így Magyarországon is előtérbe kerülhetnek az aflatoxin termelő Aspergillus fajok, az eddig jellemző Penicillium fajokkal szemben.
Az aflatoxinok kis molekulatömegű, természetesen előforduló, mérgező vegyületek csoportja. Aflatoxinokat főként az Aspergillus flavus, az Aspergillus parasiticus ritkábban az Aspergillus nomius gomba fajok termelnek másodlagos anyagcsere termékként, kedvezőtlen környezeti feltételek mellett, például magas hőmérséklet vagy hosszan tartó szárazság.
Az aflatoxinok élelmiszerbiztonsági jelentősége, hogy az emberi szervezetre, fokozottan a kisgyermekek és fejletlen immunrendszerrel rendelkező egyének esetében potenciális rákkeltő, májkárosító és genotoxikus (sejtek örökítő anyagát károsan befolyásoló vegyületek) hatással rendelkeznek.
A húsz ismert aflatoxin közül a legjelentősebbek az aflatoxin B1 (AFB1), aflatoxin B2 (AFB2), aflatoxin G1 (AFG1) és aflatoxin G2 (AFG2), melyeket UV-fény hatására mutatott különböző fluoreszcenciájuk alapján B- (kék), illetve G-típusú (zöld) csoportba sorolhatók.
Az aflatoxin M1 (AFM1) (M=milk) az aflatoxin B1 fő hidroxilált metabolitja. Megtalálható aflatoxinnal szennyezett takarmányt fogyasztó állatoktól származó tejben, és tejtermékekben. Aflatoxinnal szennyezett takarmány elfogyasztása esetén az aflatoxin M1 már az első fejéskor kimutatható a tejben. Fontos megemlíteni, hogy az aflatoxin M1 hőstabil, a tejiparban alkalmazott hőkezelések nem csökkentik számottevően a tej AFM1 koncentrációját.
Tekintettel a tej és tejtermékek magas fogyasztási részarányára és az AFM1 magas toxicitására, valamint hőstabilitására, az aflatoxinok, köztük az AFM1 megengedhető mértéke szigorú szabályozás alá esik.
Hazánkban a 2023/915 rendelet határozza meg az aflatoxin M1-re vonatkozó felső határértéket.
Az aflatoxin M1 esetében, nyerstej és tejalapú termékek előállításához használt tej esetében 0,050 μg/kg. Az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, a speciális gyógyászati célokra szánt diétás élelmiszerek esetében szigorúbb a követelmény: 0,025 μg/kg. A tejtermékekre és tejkészítményekre nincs felső határérték.
Az aflatoxinok vizsgálatára számos vizsgálati módszer áll rendelkezésre. Az üzemi gyorstesztek mellett a laboratóriumokban az egyik legelterjedtebben alkalmazott módszer egy antigén–antitest kölcsönhatáson alapuló eljárás (ELISA, Enzime-linked Immunosorbent Assay), amely költséghatékony, alacsony kimutatási határértékkel rendelkezik,és gyors eredményt biztosít.
A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. Kutató, Élelmiszervizsgáló és Nyerstej Minősítő Laboratóriuma akkreditáltan végez különböző minta mátrixokból összes aflatoxin (B1, B2, G1 és G2), valamint aflatoxin M1 vizsgálatot is.
Szerző:
Buzás Henrietta
tudományos munkatárs (MTKI Kft.)