Milyen a textúrája?
A számtalan francia kéksajt közül a Fourme d’Ambert szó szerint kiemelkedik méretével és alakjával. Míg a legtöbb kéksajt alacsony és zömök, a Fourme d’Ambert minden sajttársa felett áll; magas, keskeny, hengeres, természetes szürke héjú. A félkemény paszta krémszínű, kiemelkedő kék erekkel. A baktériumok által átitatott enyhén csípős, zamatos íz gyönyörűen kiegészíti a vaj és a tejszín jellegzetes jegyeit.
Honnan származik?
A Fourme d’Ambert egy hagyományos francia sajt, amelynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Az elnevezés „Fourme” a középkori francia szóból ered, ami „sajt” vagy „tészta” jelentést hordoz, míg „Ambert” egy bájos kisváros neve az Auvergne régióban. A Fourme d’Ambert Franciaország egyik legrégebbi sajtja, amely a római megszállás idejére nyúlik vissza, közel 1000 évvel ezelőtt. Állítólag mind a druidák, mind a gallok már a római megszállás előtt kifejlesztették ennek az egyedülálló sajtnak a művészetét. A Fourme D’Ambert sajt kőbe vésett képe is összetéveszthetetlen a La Chaume-ban, a 9. századi középkori kápolna bejárata fölött. 2002-ben AOC státuszt kapott.
Hogyan készül?
A nyers, nem pasztőrözött tehéntejet az indítókultúrával és penicillium Roqueforti-val melegítik, majd hozzáadják az oltót, hogy túrószemcsék keletkezzenek. A savót lecsepegtetik, az alvadékot pedig magas, hengeres formákba kanalazzák, de nem préselik. Üreges tűket nyomnak a sajtba, hogy elősegítsék a kékpenész kialakulását. A sajtokat ezután legalább 40 napig érlelik párás, de jól szellőző pincékben, közben többször megforgatják.
Mivel érdemes fogyasztani?
A Fourme D’Ambert remekül megállja a helyét ez sajttálon, akár mézzel meglocsolva, de egy ropogós cipó nem csak a legegyszerűbb választás mellé, hanem a legfinomabb is. A sajtot egy édes Sauternes vagy egy testes Beaujolais mellé tálaljuk, hogy fokozzuk az ízélményt.