Milyen a textúrája?
A tradicionális görög feta puha, krémes, ám mégis kissé morzsálódó állagú sajtfajta. A pácolás során nyeri el végleges jellegét, minél hosszabb ideig pácolódik ugyanis a sajt, annál csípősebb és sósabb lesz, állaga pedig szilárdabbá válik. Fehér színű, apró lyukak borítják.
Honnan származik?
Eredete az ókorba vezethető vissza, hiszen a híres sajt első említése egyidős Homérosz Odüsszeiájával. Valójában ez a feljegyzett történelem legrégebbi sajtja. A feta kétségtelenül az egyik leghíresebb görög sajt. Az Európai Unió más államaival, például Németországgal, Franciaországgal, Dániával és az Egyesült Királysággal folytatott több éves vita után Görögország végül megnyerte a feta sajt OEM státuszáért folytatott küzdelmet. Csak azok a sajtok nevezhetők fetának, amelyeket Macedóniában, Trákiában, Thesszáliában, Görögország középső szárazföldi részén, a Peloponnészoszban, a Leszboszban és Kefalónia szigetén gyártanak.
Hogyan készül?
Görögországban a klasszikus elkészítési eljárás során oltót és kultúrát adnak a pasztőrözött vagy nyers juhtejhez, illetve a juh- és kecsketej keverékéhez. Amint a tej elkezd sűrűsödni, formákba töltik, kipréselik belőle a felesleges nedvességet, ezután kisebb darabokra vágják, majd sózzák. Ezt követi két nap szárítás, mielőtt a sós páclébe kerülne a sajt, ahol aztán legalább egy hétig, de néha hónapokig is érlelik.
Mivel érdemes fogyasztani?
A Feta jól morzsolódik, ezért szórhatunk belőle a salátánkra, de akár a mozzarella alternatívájaként is szolgálhat pizzákon és lepénykenyereken. Ha hideg ételekhez, például előételekhez, snackekhez használjuk, várjuk meg, amíg a hűtőből kivéve eléri a szobahőmérsékletet, hiszen így lesz a legfinomabb. Főtt ételekhez adva a feta lágyabbá válik, ám nem olvad meg, így érdekes textúrát és ízt adhat egyben sült és rakott ételeknek, valamint quiche jellegű sós pitéknek. A Feta sós íze jól párosul sörrel, Pinot Noirral, Sauvignon Blanc-cal és Zinfandel-lel.