Milyen a textúrája?
A Stinking Bishop egy lágy sajt, természetes héja ragacsos és narancssárga. A sajt belseje sárgásfehértől bézsig terjedő színű, melyet néhány apró lyuk borít. A sajtnak erős szaga van, néha a koszos edzőtermi zoknihoz vagy egy rögbi öltözőhöz hasonlítható. Íze azonban inkább édeskés, enyhébb, mint azt az illata sugallja.
Honnan származik?
A sajt elnevezése a „Stinking Bishop” (magyarul büdös püspök) egy körtefajtából származik, amelynek levéből körtebort készítenek, és a sajt mosására használják. A Stinking Bishop körte egy 1847 és 1919 között Nyugat-Angliában élt gazdáról kapta a nevét. Frederick Bishop minden tekintetben szörnyű ember volt, aki éppannyira szeretett inni, mint amennyire nem szeretett fürdeni. A 20. század végén a körte egy veszélyeztetett tehénfajtával keresztezte útját: 1972-ben Charles Martell tejtermelő megvásárolta az utolsó megmaradt Old Gloucester teheneket, és sajthoz való tejtermeléshez alkalmazta őket. A sajtkészítést eleinte nem magáért a sajtért vállalta, hanem azért, hogy a kihalás szélén álló gloucesteri szarvasmarhák nyilvánosságot kapjanak. Miután felfedezte, hogy földjén egykor ciszterci szerzetesek gazdálkodtak, Martell úgy döntött, hogy a 17. századi szerzetesi technikát alkalmazza a sajthéjak megmosására. Választott folyadéka természetesen a körtebor volt. Így a szerzetesek, részegek, tehenek és körtefák révén megszületett a Büdös püspök sajt.
A Stinking Bishop 2005-ben lett igazán népszerű, miután szerepelt a Wallace & Gromit: The Curse of the Were-Rabbit című animációs filmben. A sajt annyira büdös volt, hogy feltámasztotta Wallace-t a halálból. A filmnek köszönhetően a sajt értékesítése 500%-kal nőtt. 2009 tavaszán a sajtot az a kétes megtiszteltetés érte, hogy az Egyesült Királyság legbüdösebb sajtjává választották.
Hogyan készül?
Csak egy farm van a világon, amely ezt a sajtot gyártja: a Charles Martell & Son. És ahogy a Stinking Bishop egy félpuha sajt, úgy a receptje is félig titkos. Tudjuk, hogy pasztőrözött tehéntejjel kezdődik, amelyet az oltóval négy órán át hagyják állni a sajtkádban. Azt is tudjuk, hogy az alkalmazott oltóanyag növényi oltó. Ez segít a tej megalvadásában, anélkül, hogy befolyásolná a sajt ízét, mint egy állati tejoltó esetében. A tej a helyi gloucesteri szarvasmarhától származik. Ebből a fajtából származó tej különösen alkalmas a sajtkészítésre, mivel az alvadási folyamat során a tejszín nem emelkedik a felszínre és nem vész el a savóban. Így benne marad a tejben, ami sokkal gazdagabb sajtot eredményez. Amikor a túró elérte a dió nagyságát, formákba töltik. Ezután a sajtot egy napig pihentetik, majd körteborban megmossák. Az alkoholos mosás jellegzetes csípős aromát és barna/rózsaszín kéregszínt ad a sajtnak. A természetes kéreg hatására a sajton időnként változó árnyalatú penészfoltok jelennek meg. A Stinking Bishop sajt legalább 2-3, vagy 6-8 hétig érlelődik, és rendszeresen megforgatják őket, hogy mindkét oldala egyformán érjen.
Mivel érdemes fogyasztani?
A Stinking Bishop sajtot érdemes szobahőmérsékleten fogyasztani, ezért tálalás előtt legalább fél órával előbb vegye ki a hűtőszekrényből. Krémes, lágy íze miatt sok mindenhez passzol. Élvezze egy vastag szelet ropogós kenyéren, körtét tartalmazó receptekben, vagy tálalja sós kekszekkel, egy kis Stilton sajt kíséretében. Fogyasszon mellé egy pohár édes almabort.